Eddigiek, avagy miért nem írtam már egy ideje

Én és Bodrogi Gyula

Tudom, tudom, annak ellenére, hogy számtalanszor megírom, hogy ezentúl mindig rendszeresen írok, mégsem teszem meg.

Ennek számtalan oka van. Elsőként kezdjük azzal, hogy egyáltalán nem vagyok az a fajta, aki csak úgy irogat az életéről. Majd folytassuk úgy, hogy egyébként sincsen annyi extrém esemény az életemben, mint más “hírességeknek”, valamint nem látom azt a magas számú érdeklődő társaságot, akik folyamatosan követelnék és érdeklődnének a blog oldalamon a hírek, cikekk és érdekességek iránt. Végül, de nem utolsó sorban, sokkal többet foglalkozok minden mással, semmint időm legyen arra, hogy irományokat készítsek.

Shit Happens
Shit Happens

Azért akad néha idő, így most felsorolásszerűen összefoglalom az eddigi eseményeket, mielőtt az írásbeli érzelemkimutatás terén való hiányosságom előjönne:

  • Sikeresen elindult az iskola – a munka elkezdődött, tart jövő júliusig, szinte egyben.
  • Osztályfőnöknek lenni nagyon jó, és nagyon fárasztó, sok munka van vele, főleg olyan tevékenységek, amiket eddig nem végeztem.
  • Pénzügyi helyzet (a családé) egyre rosszabb, bár nem szeretnék most panaszkodni, de mindig egyre kisebb (az elmúlt évben) az a pénz, ami a hónap végén szabadon elkölthető, sőt az utolsó 2 hónapban ez az összeg 0-a volt.
  • Megszületett a kislányom, hosszú idő után az első lány a közeli rokonságban.
  • Kiderült, hogy komoly baja van, és még izgulunk, mennyire lesz nehéz az élete.
  • A MAC-em még mindig ingyen van.

Még jövök 🙂