Év eleje 2018/2019. tanév

Problems Ahead

Szeretném már az elején leszögezni, hogy az írásaim alapján nem szabad általánosítani. Egyáltalán nem biztos, hogy az ország más közoktatási intézményében ehhez hasonló, vagy rosszabb helyzet lenne. Minden csak helyileg érvényes, és kizárólag az ÉN nézőpontomból. Nincs rálátásom a teljes rendszerre, csak annyi részletet tudok, ami, mint informatika tanár / rendszergazda tartozik rám.

1. Órarend

Gondolom, hogy másnak is minden évben új órarendje van, hiszen ilyenkor az egy évvel feljebb lépő osztályokban más-más tanárok tanítanak, ezáltal az illesztése az órarendnek körülményes és nehéz feladat. Ezt nehezíti tovább, hogy minden évben van némi vándorlás az iskolában tanító tanárok között (nálunk ez a vándorló létszám idénre egészen magas lett). Azt se felejtsük el, hogy mivel nincsen optilmalizálva a tanerő, így sokan csak fél állásban töltik be a szerepüket, így a másik intézménybeli elfoglaltságukhoz is alkalmazkodni kell, sőt az is megeshet, hogy a családi helyezete úgy hozza az illetőnek, hogy mondjuk 1. órát nem tud tartani, mivel addigra még nem tud megérkezni.

Hosszú ideje már programok segítik ezt a feladatot, amit órarend készítésnek nevezünk. A beadott paraméterek alapján fogja kiadni az órarendet, de sajnos nem hatékony a dolog, mivel semmilyen emberi tényezőre nem figyel, csak a lefedettségre és a paraméterekre. 

Így adódott, hogy hétfőre nekem 4db – azaz négy darab – lyukasórám lett. 

Szerintem ez a vég kezdete. Én még abból a hivatástudatú közösségből érkeztem, ahol azt nevelték belém a szüleim, hogy azért megyünk be a munkahelyünkre, hogy dolgozzunk. Amíg bennvagyunk, az azért van, hogy el legyen végezve a munka. Nyilván az én munkám más jellegű, mint egy építő munkásnak, aki rögtön megkapja reggel, hogy ezt az emeletet kell befejezni, és ezt pontosan “mérni”, érzékelni lehet, ha készen van. De azért az, hogy én 4x45perc + szünetek ideje – csak bent üldögéléssel töltöm, az nem hinném, hogy a normális munkahelyi időtöltésnek tekinthető. És egyáltalán nem szeretem, mi több, teljes mértékben felháborít, és ilyenkor sokkal jobban elfáradok, mint ha 8db tanórám lenne. 

Ráadásul azzal sem tudok azonosulni, hogy addig “… majd kimész vásárolni”, “… elvégzed a papírmunkát”, “…pihensz”. Ezeket a feladatokat saját beosztásomban, a meghatározott időkben szoktam elvégezni, nem pedig kötelezően hétfön 9-13-ig.

2. Csoportok

Természetesen hosszas tologatás után sikerül olyan csoportokat is megkapnom, amiket tavaly még nem én tanítottam, és ugyanezzel az erővel az általam tanított csoportokból is van, ami a másik tanárnál landolt. Ez még nem halálos probléma, de minden pedagógia és pszichológia a folytonosságot támogatja, hogy a diákoknak ne kelljen minden évben új tanárhoz szokni, csak ha valami jelentős probléma van (vagy pl.: elmegy a tanár).

Szerintem most itt abbahagyom. 🙂